A kiváló éghajlatkutató érdekes válaszokat adott a hőmérlegek közelmúltbeli változásainak vizsgálatával, mind a légkör tetején, mind a felszíni lég- és óceáni áramlatok által vezérelt belső áramlások vizsgálatával.
A Daily Sceptic beszámolója: Az El Ninóról a La Ninára való átállás, a Hunga Tonga víz alatti vulkánkitörés és a légköri aeroszolok változásai, amelyeket a kevésbé szennyező üzemanyagokat használó hajók okoztak, szintén figyelembe vette. A növekvő szén-dioxidból eredő üvegházhatás bármilyen növekedése "elvész a zajban" - állítja.
Ez utóbbi következtetés természetesen azt jelenti, hogy Curry kiváló munkáját figyelmen kívül hagyja a mainstream média, amely nagyrészt az ENSZ IPCC álláspontját követi, miszerint az éghajlatváltozás nagy részét az emberek fosszilis tüzelőanyagok elégetése okozza. Curry kutatása részletes tudományos munka, a teljes tanulmány itt olvasható. Megpróbálom kiemelni néhány legjelentősebb jellemzőjét, bemutatva, hogy a tudósok hogyan használhatják fel a megfigyelés erejét, hogy bővítsék ismereteiket a kaotikus és nem lineáris légkör tényleges működéséről.
Curry szerint a 2023 tavaszán/nyarán bekövetkezett legutóbbi felmelegedés a légkör tetején tapasztalható hőáramlások kiugrásával függ össze. A felmelegedés állítólag a beérkező rövidhullámú sugárzás növekedését tükrözi - lényegében a Nap egy kicsit fényesebb lett -, a magas szintű felhőzet csökkenését, a hajószulfát aeroszolok csökkenésének hatását, a hó és a jég kiterjedésének csökkenését és a Hunga Tonga kitörést, amely 13%-kal több vízgőzt juttatott a sztratoszférába.
A felszínen az északi félteke középső szélességein rendellenes napfénymelegedés volt tapasztalható, és Curry ismét megjegyzi a hajóüzemanyagból származó csökkentett szulfátrészecskék részvételét. Az Atlanti-óceán keleti északi részén a melegedés oka a rendellenesen alacsony turbulens hőáramlás volt, ami a gyenge felszíni szeleket tükrözi, különösen a Karib-tengeren és a Mexikói-öbölben. A déli félteke óceánjainak középső/magas szélességi fokain a felszíni turbulens áramlások erős szélsebességgel járó erős lehűlést okoztak.
Curry szenvtelenül elemzi néhány anomáliát, illetve a közelmúltban rögzített normáktól való eltérést, ami szöges ellentétben áll a mainstream médiában található hisztérikus beszámolókkal. E hónap elején a BBC arról számolt be, hogy megdőltek az óceáni hőrekordok, "ami borzalmas következményekkel jár a bolygóra nézve". Dr. Matt Frost, a Plymouthi Tengeri Laboratórium munkatársa arra figyelmeztetett, hogy "nagyobb stressznek tesszük ki az óceánokat, mint eddig bármikor a történelem során".
Curry rámutat, hogy az Atlanti-óceán északi részén jelenleg tapasztalható felmelegedés "az 1983, 1987, 1989 és 2010 téli-tavaszi időszakokban egymást követő három hónapos időszakokban bekövetkezett változásokhoz hasonlítható". Az ezúttal tapasztalt magas hőmérsékletet a viszonylag meleg kezdeti kezdet fokozta. A múltbeli felmelegedések mindegyikét nagyjából azonos mértékű lehűlés követte a következő 6-24 hónapban, ami viszonylag kis nettó változásokat eredményezett a tenger felszíni hőmérsékletében és az óceán felső hőtartalmában.
A jelenlegi észak-atlanti tengeri hőmérsékleti anomáliák "íves" mintázatban jelentkeztek, és ez a természetes változékonyság egyik jellemzője. Két szélsőségesebb természetes változásokat is azonosított Curry. 1970 körül erős felmelegedés következett be, amelyet 1971-ben nagymértékű tengerfelszíni hőmérséklet-csökkenés követett, ami a hűvös körülmények és a gyenge hurrikántevékenység hosszú időszakának kezdetét jelezte. 1994-95-ben az atlanti több évtizedes oszcilláció meleg fázisba váltott, és ez a tengeráramlás növelte a felszíni hőmérsékletet az ív körül abban az időben. Ez egy melegebb időszakot hozott, amely "bizonyos tekintetben" a mai napig tart.
