Hapgood figyelmét elsősorban Antarktisz ábrázolása keltette fel.

A kéregmozgásra vonatkozó elmélete alapján arra a következtetésre jutott, hogy a térkép - a napjainkban hatalmas jégtakaróval borított - déli kontinens valódi partvonalait mutatja abból az időből, amikor az még jégmentes volt.

Elképzelését nemcsak saját kutatásaira alapozta, hanem az amerikai hadsereg szakértőinek a véleményére, valamint az 1949-es brit-svéd-norvég expedíció szeizmológiai kutatásának eredményére is.

A brit-svéd-norvég expedíció méréseinek eredményei alátámasztották, hogy a Piri reisz térképén ábrázolt partvonal azonos az Antarktisz jégtakaró alatti partvonalával.

A földrajztudós kérésére a Piri reisz térképén ábrázolt Maud királyné föld partvonalát az amerikai légierő is megvizsgálta.

Ennek eredményeiről Ohlmeyer alezredes tájékoztatta Hapgoodot: „A feltevés, miszerint a térkép alsó része a Maud királyné-öböl Martha hercegnő partját ábrázolja az Antarktiszon és a Palmer-félszigetet, elfogadható.

Úgy találtuk, hogy ez a térkép leginkább logikus és minden bizonnyal korrekt értelmezése.

Az a földrajzi részlet, amely a térkép alsó részén látható, feltűnően megegyezik a svéd-brit Antarktisz expedíció által a jéggel borított területről 1949-ben készített szeizmikus profillal.

Ez arról tanúskodik, hogy a partvidék azelőtt lett feltérképezve, mielőtt azt jég fedte volna el...

Nincs elképzelésünk sem arról, hogyan kerülhetett a térképre ez a részlet az 1513-ban feltételezetten birtokolt geográfiai tudással.”